Agorafóbia és pánikbetegség gyógyítása

Futó neurózistól az agoraphobiáig

A napjaink rohanó világéban túl gyakorinak számító neorotikus tünetek jelentkezése az enyhébb pszichikai zavarok közé tartozik. Az általános közvélekedés szerint a neurózist nem is igazán betegség, nem tipikus orvosi eset: egy kis hisztária, egy kis túlérzékenység, ingerültség vagy túlzott kétségbeesés, sírhatnék vagy kisebb dühkitörések, múló depresszív hangulat – ugyan miért lenne ez valódi betegség, egyszerűen csak vannak ilyen túlérzékeny, zaklatott emberek, meg vannak akik nem ilyenek, de rájuk is néha rátör kis enyhe hiszti, hoppáré. Majd elmúlik.

Ma már tudjuk, hogy a kezeletlenül hagyott szorongásos tünetek, a fel-feltámadó neurózis könnyen súlyosabb zavarokat is eredményezhet és tényleges pszichés panaszok jelentkezhetnek, hozzá kapcsolódhatnak szenvedélybetegségek (beteges játékszenvedély, alkoholizmus, drogfüggés) – és innen már csak egy lépést a leküzdhetetlennek látszó depresszió, amely mögött gyakran ott találjuk a pánikszindrómát és az agorafóbiát.

Mit tehet a pszichoterapeuta?

Érdemes tehát a legkisebb neurotikus, pszichés, szorongásos panaszokkal is szakemberhez fordulni. Újabban a legtöbbször a pánikbetegként diagnosztizált páciensek panaszairól értesülhetünk. Akik közül azonban nagyon sokan akkor sem fordulnak segítségért, ha megállapították betegségüket. Eleinte azért nem, mert maguk sem gondolják szorongásukat kórosnak, aztán meg már azért nem, mert az orvosi rendelő újbóli meglátogatásának a lehetősége is félelemmel tölti el őket – és ezek már fóbiás tünetek.

Éppen ezért a pánikszindróma esetében maga a viselkedészavar az, ami a gyógyulást akadályozza. Önfenntartó betegségről van tehát szó, amelyet különleges óvatossággal érdemes megközelíteni, főleg, ha tudjuk, hogy idővel krónikussá válhat és jól fejlett agorafóbiában csűcsosodhat ki, mely a maga módján még inkább ördögi körbe zárja a pácienst, aki ettől fogva már magától a pánikrohamtól retteg.

A pánikbetegség és pláne az agoraphobia tünetei ugyan jól felismerhetők, de soha nem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy csak ez a betegség áll mögötte. Pánikroham ugyanis nem csupán a pánikbetegre törhet rá, vészhelyzet egészséges ember is pánikszerű menekülésbe kezdhet. Ha azonban minden látható ok nélkül történik a bepánikolás, ha nyomtalanul és aránylag hamar elmúlik és főleg, ha rendszeresen jelentkezik (2-3 hetente legalább egyszer), akkor okunk van pánikszindrómára gyanakodni.

A pánikszindrómás félelmi roham tünetei

A tipikus tünetek: meggyorsuló szívverés, légszomj (kapkodó levegővétel), émelygés (olykor kifejezett hasi fájdalom és hányinger), főfájás (gyötrő migrén), zavart viselkedés. Spontán pánik esetén ezek minden előjel nélkül keletkeznek és utólag váltanak ki szorongást (valami bajom van, infarktust fogok kapni, mindjárt elájulok stb.). Az úgynevezett kognitív pánik esetében a szorongás jelentkezik először, és ezt követik a testi tünetek, amelyek mintegy visszaigazolják a baljós előérzetet, így a szorongás fokozódhat, páni félelemmé, menekülési kényszerré, halálfélelemmé erősödhet.

A pánik kognitív elmélete szerint ez az ismétlődő pszichés zavar egy rossz tanulási folyamat hibás eredménye, ezért újabb tanulási gyakorlattal előbb enyhíthető, utóbb gátlás alá helyezhető. A viselkedés-terápiás autogén tréning éppen ezt a célt szolgálja. Ennek hatásmechanizmusa oktatóvideókból is megérthető, sőt, ezek alapján

a kognitív viselkedésterápia-gyakorlatok otthon

otthon is végezhetők. A pánikbetegség és különösen a krónikussá vált agorafóbia tüneteinek a kezelése és a gyógyulás érdekében érdemes egy 12 hetes távoktató videós programban részt venni.